A kiberbiztonsági expozíciókezelés és az ASM közötti különbségek bemutatása

A felhőtechnológia iránti vonzalom különösen erős a frissen induló és dinamikusan fejlődő vállalatok körében, mivel ezek a cégek ritkán rendelkeznek nagyméretű, helyszínen üzemeltetett régi informatikai rendszerekkel. Ezzel ellentétben, a közepes nagyságú vállalatok gyakran választják a hibrid megközelítést, részben a felhő előnyeit kihasználva, részben pedig saját helyszíni eszközeiket megtartva, kiemelkedő agilitás és rugalmasság reményében.

Habár a felhőszolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek és a beszállítói függőség bizonyos mértékű ellenállást váltott ki, a kis- és középméretű vállalkozások körében mégis ezek a megoldások maradtak az elsődleges választásnak.

Ez a tendencia növeli a külső támadási felületek összetettségét és széttöredezettségét, ami megnehezíti azok monitorozását és megvédését. A kiterjedt támadási lehetőségek sokasága rejtekhelyeket és biztonsági réseket kínál a támadóknak. A biztonsági csapatok gyakorta csupán reagálnak, és nem képesek elég gyorsan adaptálódni ahhoz, hogy lépést tartsanak a fejlesztőcsapatok által az interneten nyilvánosságra hozott új rendszerek, szolgáltatások és adatok áradatával.

Ezt tovább súlyosbítja a kiberfenyegetések állandóan változó természete. Minden hónapban több ezer új sebezhetőség kerül azonosításra, köztük olyanok, amelyek lehetővé teszik a támadó számára, hogy teljes mértékben uralma alá vonja azokat a rendszereket, amelyek az interneten keresztül érhetők el – ilyenek a nemrégiben napvilágot látott Citrix és Ivanti sebezhetőségek. Hogyan reagálhatunk időben egy frissen kihasznált kritikus sebezhetőségre, ha nem is tudjuk biztosan, hogy érintettek vagyunk-e?

A biztonsági csapatok előtt álló kihívás az, hogy a reakciók lassúak, és a támadási felülettel kapcsolatos ismeretek szétszóródnak azok között, akik a felhőalapú rendszereket üzemeltetik. A biztonsági szakemberek egyre több, nehezen áttekinthető és prioritizálható adattal küzdenek, amelyeket számos különböző forrásból gyűjtenek. Ebben a helyzetben válik létfontosságúvá az expozíciókezelés, mint a külső támadási felületek kezelésének egy fontos kiegészítése.

Mit jelent az expozíciókezelés a kiberbiztonság területén?

A technológiai környezet egyre bonyolultabbá válásával párhuzamosan növekszik az igény olyan eszközökre és módszerekre, amelyekkel ezek a rendszerek biztosíthatók és védhetők. Az expozíciókezelés célja, hogy leegyszerűsítse ezt a bonyolultságot, átláthatóbbá téve azokat a területeket a támadási felületen, amelyek potenciális támadási pontként szolgálhatnak, ezzel is kockázatot jelentve az üzleti működésre.

Az expozíciókezelés lényege, hogy prioritások szerinti listát készítsen a lehetséges biztonsági kockázatokról, minden egyeshez kontextuális információt adva, lehetővé téve így, hogy tájékozott döntést hozhassunk arról, melyik fenyegetéssel foglalkozzunk elsőként, és hogyan csökkentsük az üzleti kockázatokat. Az expozíciókezelés emellett elősegíti a teljes támadási felület – beleértve a kódtárakat, mint például a GitHub és GitLab – áttekintését, így pontosabban azonosíthatóvá téve azokat a területeket, amelyek támadási lehetőséget nyújtanak, lehetővé téve a proaktív beavatkozást, mielőtt azok túlzott kockázatot jelentenének a vállalkozás számára.

Ezáltal jobban megérthetjük a fenyegetéseket, amelyekkel szembenézünk, és prioritást adhatunk azoknak a támadásoknak, amelyek nem csak valószínűbbek, hanem komolyabb következményekkel is járnak. Egy olyan időszakban, amikor a biztonsági csapatok adatáradatban fuldokolnak – 2022-ben több mint 25 000 sebezhetőséget jegyeztek fel, és ez a szám 2023-ra tovább emelkedett –, kritikus fontosságú, hogy világos képet kapjunk arról, mire kell koncentrálnunk erőforrásainkat.

Az expozíciókezelés és a támadási felület kezelésének összehasonlítása

Bár a kettő célja hasonló, jelentős eltérések figyelhetők meg közöttük. A külső támadási felület kezelése egy folyamatos folyamat, amelynek során azonosítjuk azokat az eszközöket, amelyeket egy potenciális támadó láthat az interneten. Ez magában foglalja a biztonsági részek feltárását, a lehetséges támadási pontok azonosítását, valamint azokat a területeket, ahol a védelmi intézkedések elegendően erősek a támadások elhárítására. Amennyiben egy sebezhetőség vizsgálattal detektálható, az általában a támadási felület kezelésének hatáskörébe tartozik.

Az expozíciókezelés ennél tovább lép, magában foglalva az adatvagyonokat, felhasználói azonosítókat és a felhőszámlák konfigurációját is, ami segít megérteni és szükség esetén csökkenteni az expozíciónkat.

Ez magában foglalja a SaaS termékeket is, amelyek használata során felmerülhetnek biztonsági kockázatok. Ha egy ilyen szolgáltatás sérülékenyé válik, vagy egy fiókunk kompromittálódik, az információk más támadásokhoz használhatók fel. Így, amikor az üzleti kockázatokat mérlegeljük, ezt a szempontot sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Expozíció minimalizálása az Intruderrel

Fontos megjegyezni, hogy egy bőséges támadási felület nehezebben védhető meg. Az Intruder által nyújtott automatizált sebezhetőségkezelő eszközzel folyamatosan monitorozhatjuk és csökkenthetjük támadási felületünket. Ezáltal teljes körű irányítást szerezhetünk a sebezhetőségkezelési folyamat felett, többek között:

• Felfedezési képességek: Amikor új felhőalapú szolgáltatások kerülnek bevezetésre és az interneten elérhetővé válnak, az Intruder azonnal elindít egy vizsgálatot a potenciális sebezhetőségek azonosítása érdekében, lehetővé téve a gyors beavatkozást.
• Tudatosság a kitéve lévő elemekről: Teljes áttekintést nyerhetünk hálózati peremünkről, nyomon követhetjük az aktív és inaktív célpontokat, azonosíthatjuk a változásokat, monitorozhatjuk a lejáró tanúsítványokat, és felmérhetjük azokat a portokat, szolgáltatásokat vagy protokollokat, amelyek nem kellene, hogy nyilvánosan elérhetők legyenek.
• Széleskörű detektálás: Az Intruder többféle szkennert használ fel a támadási felületünkön lévő sebezhetőségek és expozíciók azonosítására, ezzel a lehető legnagyobb láthatóságot biztosítva.
• Konzentráció a lényeges problémákra: Az eredmények kontextus figyelembevételével kerülnek rangsorolásra, így a legkritikusabb problémákra összpontosíthatunk anélkül, hogy időt vesztegetnénk a kevésbé jelentős kérdések szűrésével.

Forrás: www.thehackernews.com